A méhpempő jótékony hatását már az inkák, egyiptomiak, görögök és a rómaiak is ismerték. Lelki és testi frissítőként használták. Néhány írásos forrás szerint Egyiptomban és Rómában kenőcsöket készítettek méhpempőből és virágporból.
A történelem során bizonyításra került, hogy őseink különös tiszteletben tartották a méheket, főleg az anyaméht, aki korona díszeként illetve királyi címerekben is fellelhető. Joggal következtetünk arra, hogy a méhészeti termékeket akkoriban is különös becsben tartották. Később kiderült az emberekre gyakorolt jótékony hatása.
Népszerűségre tett szert a világon. Hatékonysága miatt egyre többen használták a különféle betegségek gyógyítására, és életelixírként kezdték emlegetni. Az Amerikai Egyesült Államokban a kozmetikai üzemek áttértek a "Gelée royale" preparátumok gyártására. Bőrápoló krémek a pempő hozzáadása után váltak luxuscikké, és az áruk az egekig szökött.
Ezután jött a méhpempő sikere, a biológusok és biokémikusok körében. Hosszas elemzés után az összetevői között sok fontos kémiai vegyületet állapítottak meg. A méhpempő kémiai elemzésével egyidejűleg folytak a méhek élettani (fiziológiai) fejlődésére ható kísérletek. 1888-tól (Planta) kezdődően folynak kísérletek a méhpempő gyógyító hatásaival kapcsolatban, amik a mai napig tartanak. Bebizonyították az emberi szervezetre gyakorolt figyelemreméltó gyógyító hatását, főleg az időskor betegségeinél.
B. DE BELVEFER - AZ APISERUM ATYJA
B. de Belvefer 1938 óta foglalkozott méhpempővel. Kísérletei a Méhpempő hatásának állandósításáról, illetve konzerválásáról szóltak. 1952-ben kérte módszerének szabadalmaztatását, készítményének címe az Apiserum volt, amit a következő évben gyógyszerként ismertek el 1953.március 4-én. A francia egészségügyi-minisztérium engedélyezte a gyártását. B de Belvefer neve az egész világon ismerté lett, és az "Apiserum Atyjaként" kezdték emlegetni. Óriási sikere rengeteg diplomáciai meghívásról, akadémiai ülésről tanúskodik. Több magas kitüntetést nyert el, Franciaország egészségügyi miniszterétől Pinaytól, az Apiserum kivitele miatt, amit akkor 50 országba szállítottak. Két folyóiratot birtokolt (Apiculture Nouvelle és Vivre jeune).
Megerősítést nyert a későbbiekben Henschler által, hogy a Méhpempő erősen koncentrált pantoténsavat tartalmaz, és ezt a megállapítását Jaccoi és Nebíí is megerősítette, akik a Méhpempőben a méznél csaknem 1000-szer több acetilkolint állapítottak meg. Két másik tudós, Abbat és French állapította meg a Méhpempőben levő zsírsav képletét (Cio HL8 03).
Dr.Calezzi- Lisli XII.Pius pápa orvosa Rómában, kitűnő eredményeket ért el az idős betegek gyógyításánál a Méhpempővel. Dr Calezzi elmondása alapján arra következtethetünk, hogy XII.Pius pápa gyógyítására használt pempőt, mivel személyes eredményeknek köszönheti, hogy használhatta a pempőt.
Towsend kísérlete az egerekbe befecskendezett rákkorokozók hatását vizsgálta, amiket az ugyanakkor befecskendezett Méhpempő megakadályozta.
Radioaktív izotópok segítségével Brown és Felauer a 10-hydroxy-delta-2-decénsav bio szintézisét állították fel.
A luhacovicei főorvos Dr.Pavlik neve ismert a nemzetközi méhész kongresszusokon is, mint a bronchiális (hörgőhurutos) asztma gyógyítója, a Méhpempő segítségével.
Dr. A. Abdelhafiz és J. Muhamad tanulmányát 2008-ban tette közzé a Journal of Gynecology & Obstetrycs amelyet nagy siker kísért. Méhpempőből és mézből állítottak elő egy keveréket 1:2 arányaban, amelyből 5 grammot helyeztek be a hüvelybe, a szexuális kapcsolat előtt. A tanulmányt 99 személyen hajtották végre, két csoportban. Az első csoportban a méhpempős keveréket használták, miközben a második csoportban a hagyományos mesterséges intrahüvelyes megtermékenyítést alkalmaztak. Nagy meglepetésre a méhpempős keveréket használó csoportban 8,1%-al volt nagyobb a megtermékenyítés.
1939-ben bizonyította be Henry Hale, hogy a Méhpempő hormonokat tartalmaz, melyek a növekedésre és az ovulációra hatnak. Hale egy másik kísérletében nőstény patkányokba injekciózott bele Méhpempőt, és azt tapasztalta, hogy gyorsabban, és nagyobb arányban esnek teherbe a patkányok.
Dr.Borgia 1984-ben tanulmányozta a krónikus anyagcsere problémákat Bulgáriában. Ginseng, méhpempő, a méz és a virágpor keverékével kezelte betegeit. Kutatásának eredménye az lett, hogy a Méhpempővel jelentős eredményt lehet elérni a súlygyarapodás és különböző pszichés tulajdonságok javításánál, miközben a vér jellemzői megváltoznak.
A Slovakofarma Hlohoveci Gyógyszergyár kezdte el forgalmazni a Méhpempőből készült termékeket, kísérleti, és gyógyászati célokra. Az Apostian volt első készítménye, amely a Méhpempő alkoholos mézes oldata. További termékeik már liofilizálás útján jöttek létre, ezek a Méhpempővel bevont drazsék voltak, amik nem oldódtak a gyomorban, csak a belekben. A kísérleti gyógyszer neve L-114 volt.Több éves megfigyelés után az Egészségügyi Minisztérium jóváhagyta a Slovakofarmának a Méhpempő gyógyszerként való forgalomba hozatalát.
Egy méhkas évente csak pár száz grammot termel, így ritka és drága termék a Méhpempő, ennek ellenére a Japánok évente 250 tonnát fogyasztanak belőle.
A Tudományos Akadémia is vizsgálja a Méhpempőt, a kutatások ma is folynak. Ma már bizonyos, hogy eredeti formájában a leghatékonyabb, és hogy csak a Méhpempő tartalmazza a 10-Hydroxy-2-Decenoic Acid nevű anyagot ilyen magas koncentrátumban a természetben, mely hatóanyagtartalom az árát is befolyásolja.
Korra és nemre való tekintet nélkül bárki fogyaszthatja, sok országban gyógyszerként van forgalomban, számos helyen hivatalosan elfogadott diétás élelmiszer. Egészségesen tartja a csontrendszert, az izületeket, felfrissíti, aktiválja és valósággal új életre kelti a testet.
A Méhpempő összes titkát még nem sikerült feltárni. A tudományos kísérletek a mai napig tartanak az entomológusok és az orvostudomány részéről egyaránt.
